Az idén is nagy hévvel láttunk neki a szokásos mézeskalács sütéshez. Napokig csak azt hallottam, hogy "mikó sütünk máá". Egyik délután amikor a kicsik haza érkeztek a napi tenni valók után hát neki láttunk. Kábé olybá sikerült mint a tök faragás csak ha lehet még nagyobb kupival. A gyerekek nagy vehemenciával estek neki a tervek megvalósításának , készültek a mesterművek. Lázas munka folyt legalább 10 percig, majd egyessével elsomfordáltak, mondván meg unták. Remek. Mindenhol apró cukor gyöngyök, máz és ragacs.
Miután meg volt a fürdés , vacsi miegymás, röpke másfél óra alatt ragadás mentessé tettem akonyhát és nem sokkal éjfél előtt már nyugovóra is térhettem . Másnap korán reggel kis pacsirtáim mosolyogva kérdezték, mikor díszíthetnek tovább. Na , itt adtam fel. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése