Hurrá nyaralunk!!

Sokan kérdezik tőlem, hogyan lehet ekkora családdal nyaralni is eljutni. (Természetesen a legtöbbjük dohányos, na most szerzek magamnak sok sok haragost, ha nem volna még elég.) Hát nem könnyen, nem vagyunk krőzusok, de nagyon igyekszem. Persze nyaralás és nyaralás között van ám külömbség. Van aki szerint ha nincs több száz ezrünk, nem tudunk étterembe enni és nem apartmannba szálunk meg, nincs is értelme elmenni . Szerintünk ez másképpen van. Ágyban egész évben alhatunk, na de sátorban ritkán, így mi ezt a formát választjuk. Nem mondom , hogy hű de pihentető, de mégiscsak másképp fáradunk el. Mert bizony elfáradunk, legalábbis én és a férjem. De csuda klassz. Főleg a rákészülés, mert egy ilyen nyaralásra rá kell ám készülni.

Szóval úgy kezdjük, hogy már az előző nyaralás végén elkezdek spórolni a következőre. Sajnos ez idénre nem sikerült és úgy nézett ki nem is jutunk el sehová. Balázs fiam szerint nem is nyár az, amikor az ember nem nyaral együtt a szüleivel (Ő még csak 12 éves és fontos neki az együttlét, ki kell használni, nemsokára kamaszodik) Szóval úgy tűnt nem lessz lehetőségünk semmire, februárban még nem volt egy fityingünk sem. A gyerekek lógatták az orrukat, és jött a lomtalanítás. Az összes lehető ismerőstől begyüjtöttük a fémet,  láss csudát 56 ezer forint jött össze. A gyerekeim kinőtt ruháinak az eladásából és némi kis plussz munka a részemről (kézműves foglalkozás tartása( HÁLA annak akinek én jutottam az eszébe erre a feladatra, Köszi!!) Szintén majdnem 50 ezer ft. Osztottam, szoroztam, kevés. Na de egyszer élünk. Kitűztük a napot és lázas készülődés kezdődött részemről. Jártam a környezö boltokat akciót lesve, persze biciklivel, hátizsákkal, hogy ne terheljem a kasszánkat. Sikerült is jó pár dolgot be spejzolnom. Nálunk ritka dolog a nasi, a szörp, na de a nyaralás az nyaralás! Na és persze főztem, fagyasztottam. 1-1 adag rántott husi, sült husi zsirjában, jó sűrű borsó leves(sajátból)2 adag pörkölt,  nagy adag palacsinta és leveles tésztából sütött süti társaságában indúltunk el.Furi , de itthon mindíg többet kell mosogatni mint kempigezéskor, nincs hatvanhat pohár, tányér.Pedig itt is készítettem pudingos-lekváros(saját megy dzsem) palacsintát, pöri+ tészta+ ubi sali,mákos tészta, stb.
Már korábban voltunk Ninben. Most is ide készültünk. Kis kemping a tenger parton, a víz hihetetlenűl meleg, a part homokos. Szóval gyerekekkel ideális.Éjjel 2-kor indultunk 7 óra alatt már lenn is voltunk 9-re már így

álltunk.

Majd bő  1 óra múlva így

Este Zadarban a tengeri orgonánál.
A városban járva többször is megállítottak hajótúra ajánlásával. No thanks -szel hárítottunk. még soha nem vállalkoztun ilyesmire, de csak motoszkált bennünk a gondolat. Másnap séta közben láttunk egy vizi taxit addíg addíg nézegettük, hogy megjelent a tulaj és megbeszéltünk vele egy másnap déli indulást. Állította, hogy annyi kagylót gyüjthetünk, hogy ha azt megvennénk szuvenirnek többe kerülne mint a hajókázás. A költség vetésünk ugyan nem engedte, de bele vágtunk, úgyis világ végét jósoltak, mi van ha most tényleg bejön? A kis Kapitanó eléggé megriadt, miután a kezébe nyomták a kormányt.

 A kezdeti ijedtség után már bátran.

A búvárkodás nagy élmény volt sok szép kagylót sikerült felhozni. Nekem nem nagyon sikerül lebukni, fojton feldob a víz mielőtt elérném a talajt. Ezen nagyon jókat derültek a csemetéim. Sajnos hamar véget ért a megbeszélt 3 óra. Szép emlék lessz. A Kapitány meg kért, ha legközelebb arra járunk ne kerüljük el. Ígértük, ajánjuk őt másnak is!
Hamar elröppent a 7 nap, indultunk haza.A kemping elég nomád jellegű, meleg víz csak pénzért van, fél perc 40ft. Ezt is megoldottuk reggel, kannába vizet tettünk a kocsi tetejére és délutánra szépen felmelegedett, így hajat is mostunk, ingyen. Meglepő mennyire kevés vízzel le lehet tusolni. Most látszik, mire is fizetünk itthon akkora vízdijjat.
Akác fák alatt állt a sátrunk, ami tele volt levéltetüvel (az összes fa tele volt) és ez eléggé megkeserítette az életünk. Semmit nem lehetett kiteríteni, mert pár óra alatt ellepték a tetvek. Ezt szóvá is tettük. Nem hangosan, csak úgy pianóba kaptunk is kedvezményt jócskán.68 ezerre kalkuláltam és 42-őt kellet fizetni. Ez nagyon jól esett, de ha legközelebb megyünk a Dalmát kempinget vesszük célba, igaz hogy a partja nem ojan homokos, de kultúráltabb és nem drágább.
Már korábban szerettük volna megnézni a Plitvicei tavakat így most ezt sem szalasztottuk el. Délre értünk a Borje kempingbe hát ez igazi meglepetés volt a tengerparti már már zsúfolt kemping után.

Ilyen volt a vizes blokk

Még tusfürdő is volt, meg bébi fürdő szoba, kutya zuhany és wifi, igaz hogy a duplájába került de jól esett rendesen letusolni.

A parkban is kellemes meglepetés ért, Balázsnak még gyerek jegyet adtak pedig már elmúlt 12 éves. Csak az zavart ,hogy az összes mazoista túrista itt tolongott izzadtan, lógó fejjel és nyelvvel elég nehéz volt fényképezni. 5 óra után meg is untuk, a parkban elektromos buszok szálítják a megfáradt utasokat, csak sajnos szinte teljesen zártak. Levegő alig, ember meg hát már említettem.

5 hosszú óra után este 9-re haza értünk . 

A 9 nap összegzése:

Autó pálya dijj: (utánfutóval jó sok) a horvát szakasz,14000+a magyar 4000ft

                               Kemping.:42000+ 12000 

                               Hajókázás:18000

 Plitvice:12000+ parkolás1200ft 

                               Üzemanyag 6,5 l-es fogyasztással 1400km, 38000ft  élelmiszerre kinn 4000ft ot költöttünk, Még a kenyeret is itthonról vittük és majdnem kitartott.=141200ft ha ezt elosztom 9 nappal az pontosan 15688Ft, ez 1 főre vetítve 2614Ft 

Bár jócskán átléptük a keretünket, úgy gondolom ez nem olyan egetverő összeg ahoz az élményhez képest, amit kaptunk. Szeretnénk a gyerekeinket arra nevelni, hogy még a negatív élmény is lehet jó, ha azt együtt éljük át.. Igaz , hogy nincs plazma tv-énk és hadilábon állunk más berendezési tárgyal is de remélem így többet kapnak.

És kedves dohányos ismerőseim, akiknek nem telik nyaralásra, ne sértődjetek meg, de számoljátok ki mennyit füstöltök el 1 évben egymagatok és ha még a párotok is dohányzik. Nem beszélve arról, hogy az élet önmagában is épp elég veszélyes,  nem kell még tetézni is. Nem az a lényeg hány gyerekünk van, hanem, hogy hogyan élünk.