Úgy gondolom a gyerekeket ért balesetek nagyrésze a felnőttek figyelmetlensége ( hanyagsága) miatt következik be. Így történhetett ez most is. Pár éve vásároltunk egy trambulint. Nagy siker volt, szuperül átmozgatta még a leg ficánkolóbb csemetém is. Télire sem szedtük szét (nehéz is lett volna) még kabátban is ugráltak rajta. Sajnos a fém részeknek ez nem tett túl jót. Az egyik oldal hálót tartó fém cső meggyengült és egy belekapaszkodásnál szomorú sorsrsa jutott, tőből kitörött. Vagyis csak gondoltuk, hogy tőből. Sajnos nem vizsgáltuk meg alaposan, így történhetett meg A BALESET.
Ugyan ugrálni nem volt szabad már a trambulinon, de azt nem mondtuk, hogy át ugrani sem szabad(az átméröje 3,5 méter) vagyis nem is gondoltunk rá. Fogócskázás közben Balázs fiam át szeretett volna kerülni az ugráló túloldalára. Csakhogy a túlfélen a letört cső egy fél centis ottmaradt darabkája fogadta. Egy óra múltán 11 öltéssel lett gazdagabb a ball lábán. Most már gyógyuló félben van.
Szóval úgy gondolom, hogy ha mi szülők, figyelmesebbek lettünk volna, ez a baj nem történhetett volna meg.
DE, egy héttel ezelőtt a reggel álmosságában véletlenűl ráléptem egy ott felejtett kisautóra a nappali közepén. Kicsit (nagyon) fájt de nem foglalkoztam vele, majd elkezdett feldagadni, egy héttel később már akkorára dagadt , hogy nem tudok cipőt húzni. Most én bicegtem a sebészetre. Ott megnyugtattak eltörve ugyan nincs, de erős zúzódás következtében bevérzett ezért dagad. 2- 3 hét míg meggyógyúl. Felpolcolás, jegelés. Tegnap még tudtam nyomni a varró gép pedálját, ma már azt sem. Most is én voltam a hibás? Hát ki más!
