Egyszer régen még az év elején azon keseregtünk talán idén sehová sem tudunk eljutni nyaralás címén és tessék megint nyaraltunk. Az óvodában vettem észre az Erzsébet program lehetőségét mely nagycsaládosoknak szólt. Jött a kitöltés, benyújtás , várakozás.............. ééééés nyertünk! Érdekessége, hogy csak a munka vállaló pályázhat a saját nevére és a gyerekek nevére. Mivel én anyaságin vagyok , lógatom a lábam , szóval semmi érdemlegeset nem csinálok, nekem nem jár a megérdemelt pihenés . Ha netán arra vetemednék, hogy én is a családdal tartanék( bár nem érdemlem meg) azt teljes összegben ki kellett fizetni. Vagyis hát mivel gyorsan foglaltunk és a hozzájárulást is kiegyenlítettük 10 ezerrel kevesebbet. A vágyaink netovábbja Orfű lett volna, de ez a listán nem szerepelt. Legalábbis addig amíg mi meg nem ejtettük a foglalást. (Természetesen 1 hét múlva ott díszelgett a listán. ) Úgy okoskodtam augusztus végén már nem túl megbízható az időjárás és az iskola kezdés is szorongat, valami meleg vizes fürdős nem túl felkapott hely lessz a leg megfelelőbb. Így esett a választás Berekfürdőre. Az indulás előtti napon a férjem kitalálta , hogy jó lenne kerékpárral menni, igazán nincs messze, csak 180 km. A család puhányabb része ( mármint én ) úgy gondoltam jó nekünk az autó is, úgyhogy csak ketten indultak útnak vasárnap délben, miután megpucoltak több tonna paradicsomot és szilvát, hiszen ezt mindenképpen be kellett főzni még indulás előtt. Szóval elindultak, majd este fél hétkor hívtak, keresnék nekik valami szállást a neten, mert még csak Pilisen járnak. Ugyanis arra nem gondoltak, hogy kerékpárral sajna nem ugyan az az útvonal. Összevissza csalinkázva a kis falvakon keresztül hétfőn du. 3-ra mégis Berekfürdőn voltak. Legalább 250 km tekertek le és szállással, evéssel ivással együtt többet költöttek ketten, mint mi autóval oda vissza. De nem baj, Balázsnak nagy élmény volt. Bármikor megismételné, de legalábbis évente egyszer biztos.
A szállás nagyszerű volt, az ellátás is remek. Még soha nem voltunk úgy családostól nyaralni, hogy még az étkezésre se legyen gondunk. Élveztük a svédasztalos igazán bőséges reggelit, csak az ebéddel volt kis gondunk, mert csak du 2-ig lehetett enni, így a környék felfedezése sajnos az ebéd elvesztésével járt, de sebaj azért bejártuk a közeli Hortobágyot, ami már régi vágyunk volt. Megnéztük a híres 9 lyukú hidat, a madár kórházat ami szörnyen büdös volt, nem is bírta más, csak a kicsi Timi. Ő ugyanis madár bolond alig lehetett kicsalogatni. Voltunk puszta szafarin, ami nem volt nagy szám de azért jó volt és végre megkóstoltuk az igazi hortobágyi palacsintát (hiszen lecsúsztunk az ebédről).
Ez a gólya volt a parkoló őr a puszta szafarinál Maga a fürdő nem volt nagy szám, vagy 20 fokos volt a víz, vagy 37. Egyik sem volt túl jó hosszabb ideig, nem is voltunk csak egyszer. Az öt nap hamar eltelt. Köszönjük Erzsébet program!
